Reggel arra keltem, hogy víz van a sátorban. Hogy? Eddig a szabadban, a felhőszakadásban se áztam be. Akkor most hogy? Végiggondoltam. Előző nap az esőbeálló védwlmében ráérősen állítottam sátrat, de a tető imitt-amott beázik. Igen pont ott, ahol a sátor szellőzőnyílása. És este a sötétben nem…

Reggel gyűrötten keltem, mert az udvaron kiválasztott legegyenesebbnek tűnő sátorhely igen csak lejtősnek bizonyult, igy egész éjjel csúsztam lefele és tornásztam magam vissza. Korán keltem és úgy terveztem korán is indulok, de aztán a tanárokkal úgy elbeszéltük az időt, hogy a falut már rekkenő…

Reggel korán keltem, hatra már össze is pakoltam, negyed hétkor indultam. Jólesett a friss feggeli levegő. Az úton már jövés-menés volt, futók, túrázók egyaránt. Gyenesdiást nagyon hamar elértem, de hiába a kora reggel, az aszfalt ontotta magából a hőséget. A forgalmas főút mellett, a…

A fordulat napja. Hajnalban nyűgös lettem, mert azzal szembesültem, hogy nem tölt a telefonom. Reggel a tulaj kölcsön töltőjével töltöttem fel. Így későn indultam, már hét ágra sütött a nap és forrósodott a levegő. Az út kaptatón vezetett fel a szőlők között. Szépek ezek a szőlőhegyek. Szedtem,…

Nagyon korán keltem, pakoltam és már indultam is, hogy megelőzzem a hőségben való aszfalttúrát. A táj a felkelő nap fényében sejtelmes volt, ahohy a mező és a hegyek sziluettje köszött megszorult a pára. Az úton sietve utólért a család, akikkal pár napja a káptalantóti büfében összefutottunk.…

Reggel kipihenten keltem, összepakoltam, üldögéltem még egy darabig a pihenőhelyen, aztán elindultam. De merre is? Mert jel semerre se vitt. A térképen láttam, hogy másik úton, mint ide, de másik utat nem találtam. A telefon segített. Az út nyaktörő mélységbe vezető sziklás oldalon vitt le a rom…

"Az igaz erő nem kérkedik, nem harsány, nem erőszakol... - ez a gyenge jellem színjátéka." Reggel beszélgettünk a párommal az elmúlt napok megtapasztalásairól és az aggodalmamról, hogy úgy érzem sehol sem tartok, pedig hamarosan vége az utamnak.  A múlt fogódzói olyan szépen kiengedtek, a régi…

Reggel a Kab-hegyre felvezető úton folytattuk. Felfele egymást érték nagy zsákokkal a túrázók. 30,40,50 ember, a vándortúrázók, nagyjából a kéken jelölték ki az útjukat, mindenfelé fehér szalagokkal. Már egy hete jönnek, esténként kijelölt helyen sátraznak. Jó volt ennyi embert az ösvényeken…

Az előző esti sötétedésben meglátogatott néhány vaddisznó, számítottam rá, mert a nyomaik látszottak. Hallgattam távoli röfögésüket egy darabig, aztán elaludtam. Reggel épp akkor keltem, amikor a nap előbukkant a domb mögött, beragyogva a világot. Lustálkodtam még egy darabig, aztán összepakoltam…

Mától újra egyedül megyek. A hugom nagyon jól érezte magát, az erdő megmutatta minden arcát neki, élvezetes, élményekkel teli négy napot töltöttünk együtt az úton. Reggel összepakoltunk, visszavittek Nagyvázsonyba, elintegettem őket és indultam tovább. A zsákom meglepő módon egy cseppet sem tűnt…