Reggel arra keltem, hogy víz van a sátorban. Hogy? Eddig a szabadban, a felhőszakadásban se áztam be. Akkor most hogy? Végiggondoltam. Előző nap az esőbeálló védwlmében ráérősen állítottam sátrat, de a tető imitt-amott beázik. Igen pont ott, ahol a sátor szellőzőnyílása. És este a sötétben nem ellenőríztem, csak raktam be a sok holmit. Felitattam a vizet, összepakoltam és ráérősen imdultam Sümeg felé.

A kereszttől pár méterre a másik oldalon ott volt a sarvalyi bélyegző. Bélyegeztem és mentem tovább. Hálás voltam, hogy betonúton mehetek. Eső után a reggeli lucsok olyan, mintha esne az eső. Így nem ázott tovább a bakancsom. Az eső néha pötyögni kezdett, de csak megmutatta magát és fellegei jótékonyan eltakarták a napot. Így kellemesen és gyorsan haladtam.

Az út jobbra elkanyarodott egy múrvás útra, ami felvezetetta Sümeg melletti kőbánya irányába, a magasfeszültségű vezetékek alatt. Az út végül a 84-es főút mellett tért be Sümegre. Végiggyalogoltam az utcákon, vásároltam a boltban, aztán kisétáltam az állomásra. A párom csak délután érkezik, addig özön időm van, mert villámgyorsan értem ide.

A nap hátralévő részét a vasútállomáson töltöttem. Írtam, nézelődtem, beszélgettem a bélyegzőhöz, vagy valamelyik hazatartó vonathoz befutó kéktúrázókkal.

Délután kijött az állomásfőnök és megkérdezte, hogy melyik vonattal akarok utazni. Mosolyogva mondtam, hogy egyikkel sem, csak a páromat várom, aki pont ekkor szállt le. Hívtuk a szállásadónkat, aki felvitt a hegyoldalba és egy régi pincéből kialakított vendégházba vitt, ahonnan mesés panorámya nyílt a tájra, a várra. A szállás kényelmes volt, a teraszon élvezhettük a tájat, a csendet, a természetet, de mindez a szoba ablakából is visszamosolygott ránk. 

A párom mint minden hétvégén bőségasztalt varázsolt elém. Ettünk, ittunk, összegeztük a hét tapasztalatait és ebben a szép környezetben tértünk nyugovóra. 

Falinda