Az előző esti sötétedésben meglátogatott néhány vaddisznó, számítottam rá, mert a nyomaik látszottak. Hallgattam távoli röfögésüket egy darabig, aztán elaludtam. Reggel épp akkor keltem, amikor a nap előbukkant a domb mögött, beragyogva a világot.

Lustálkodtam még egy darabig, aztán összepakoltam és útnak indultam. Kiváncsi voltam milyen a terep előttem. Este végre a megérzésemre hallgatva ott álltam meg, ahol a legjobb volt, gyönyörű környezetben feküdtem le és keltem fel. Itt lejebb, már nem találtam volna ilyen szép alvóhelyet. Hálás voltam, hogy azon a helyen megálltam. A táj változatlanul vadregényesen szép volt. Olyan lágy, finom, olyan nőies. A Bakonyban is gyönyörű vidékek voltak, csak az azokat összekötő elhagyatott, sokszor áthatolhatatlan csalánosok csorbították az élményt. De ez már a Balatonfelvidék. Érezni lehet a minőségi változást, itt ninden olyan finoman szép.

Hamar elértem Balatonhenyét. A boltban reggelit vettem, bélyegeztem és a teraszra kirakott padon megreggeliztem, közben odagyültek a helyiek. Megmerítkeztem kicsit a mindennapjaikban. 

Aztán visszamentem az elágazásnál lévő kúthoz vízért. Elköszöntem a boltostól és elindultam Szentbékkála felé. Az út első szakasza a falun túli szőlőhegyeken vitt. Ettem szőlőt, körtét, szedret. Mosolyogtam, hogy itt aztán nem lehet éhen halni, olyan mint az éden. 

Ezután az út jobbra tért és mély völgyön vitt felfelé. Nagyon hűs volt, jólesett. Gyönyörködtem a tájban és észrevétlenül már fenn is voltam. A táj újra füves, fás donbos lett. Leültem egy fa árnyékába pihenni és nézelődni. 

Aztán útnak indultam. Éles balkanyar után, igazi tündkert fogadott. Lassan haladtam, hogy mindent megláthassak. Majd az út bevitt a sűrűbe, keskeny, sziklás hegyoldali ösvényen elértem az Eötvös Károly kilátót. Ledobtam a zsákom, felmásztam és gyönyörködtem a panorámában. Lent a pihenőben egy népes család harsány mindennapjaiba tekinthettem be.

Az út erős, köves, nedves lejtőn vitt lefelé. Épp olyan szép volt, mint az eddigi tájak. Az út végén egy ház, tibeti imakendők, Dalai Láma idézetek a kapunál és jókedvű beszélgetés foszlányai a teraszról. Kedvem lett volna bemenni, beszélgetni. Álltam a kapunál és arra gondoltam rokon lelkek vannak odabent. Aztán fura érzésem támadt. Az, hogy valaki más mint az átlagember, különc, még nem jelenti, hogy külömb. Továbbmentem, nem messze egy fiatal szőlő ültetvénnyel szemközti fa alá ültem ebédelni.

Elgondolkodtam azon, hogy személyes világnézetünk, hitünk, igazságunk nem mindenek feletti. Tiszteletben kell tartani, hogy másnak más hite, viláhnézete, igazsága számára lehet épp olyan jó út, mint a miénk számunkra. 

Elindultam és a  fiatal szőlőt művelőkkel szóba elegyedtem. Jó látni, hogy szinte minden szőlő szépen gondozott, rogyadozásig telve gyönyörű fürtökkel. Nagyon szeretem a szőlőt és a vele való munkát. Ez a növény maga az élet. Amerre a szem ellát mindenfele szőlő borította a hegyoldalakat, itt-ott egy présház, nyaraló. Sosem jártam még erre, de mintha otthon lennék.

Így értem végül le Szentbékkállára. Megkerestem a buszmegállót, a pecsételőhelyet és a szállást, ahol a párommal töltjük majd a pihenőnapot. Lepakoltam és busszal visszamentem Zánkára a páromhoz, aki sok órát várt itt a csatlakozásra. Így hamarabb együtt lehettünk.

A szállásra érve kipakoltunk, ettünk. A tulaj egy másik családnak is szállást adott a házban estére, úgyhogy gyorsan összébb kellet pakolnunk. Amerre eddig jártam ilyet nem csináltak. De ha megkérdezett volna úgyis beleegyezünk, csak nem tette meg. Aztán beszélgetni kezdtünk. Nagyon megörültem, mert több olyan dologgal is foglalkozik, amivel mi. Sok közös pont-gondoltam. De őt nem érdekeltem, csak az hogy elmondja a magáét, reklámozza a vállalkozását és pont. 

Fura. A hugom párja leckét adott figyelemből, a belső békém megtartásából, az emberek a Balatonnál és a család a kilátónál a szerepeink, játszmáink mélységéből, a budhisták az egyéni utak tiszteletébről és a vendéglátónk a mások megtiszeléséből, az összekapcsolódás, összhang mibenlétéből. Hol tartok, alig van már csak három hét hátra, hova érek, mi jön még? 

Zsongtak a gondolatok a fejemben. 

Falinda