A reggeli készülődés után indultunk Városlődre, hogy onnan folytassuk az utat. Elindultunk Úrkút felé. Az erdő megint mutatott mindenből egy kicsit, egy völgy, szép erdő, kis lejtős kaptató....

Ma inkább én beszéltem többet, de figyeltem, hogy a hugom élvezhesse az erdőt. Így értünk a falu határához. A hugom látta meg az út bal oldalán a sziklavölgyet. Odamentünk és körüljártuk, nagyon szép, érdemes volt kitérni ide. A faluban a sarki kocsmában volt a bélyegző. Fagyiztunk, közben egy itt élő férfi kijött hozzánk a teraszra és mesélt a falu életéről, a bányászatról és az ittlakók lehetőségeiről a bányabezárás után. Ízes, érdekfeszítő volt és sok mindent megtudtunk. Végül elköszöntünk és indultunk tovább.

A falut elhagyva a régi vasút útján mentünk, amikor elezdett esni az eső. Csak pötyögött, de mire a leágazáshoz értünk, már rendesen szakadt. Megálltunk a fák alatt, egy ideig felfogták a levelek a vízcseppeket, aztán már mindegy volt hol vagyunk, így elindultunk az ösvényen a fák közé. Mire az aszfaltúthoz értünk megtelt a bakancsom vízzel, a hugom esőkabátján meg úgy ment át a víz mint a szitán, így bőrig ázott. 

Cipőcsere után elindultunk a Kab-hegy fele a betonúton. Nem értük el az erdészházat a bélyegzésért, mire odaért a hugom párja, de nem is bántam, hisz a hugom bőrig ázott.

Amint hataértünk forró zuhanyt rendeltem el neki, aztán irány a Balaton. Megint a vízben töltöttem az időt, úsztam és figyeltem az embereket. Tanúságos időtöltés volt. Az emberek egy része a strandon felszabadultan élvezi a vizet, az együttlétet, de egy nagyobb részükön az utcai ruhától megválva állarcaik, eljátszott szerepeik még erőteljesebben megmutatkoznak. Néztem őket, közben figyeltem önmagamat is.

A víz, az úszás kellőképp ellazított, kimosott és kellemes fáradtsággal töltött el. Vendéglőben vacsoráztunk. Amikor hazaértünk úgy döltünk ágyba, akár egy farönk.

Falinda