5 órakkor a falu harangjára keltem, pár perc múlva elment az útun egy motor. Kinyitottam a sátrat és csodás látvány fogadott. Az éjjeli eső nyomán a völgybe beszorult pára úszott a hegyek felé. Fél órát gyönyörködtem a látványban, aztán a felkelő nap szivárványt festett az égre, ami beragyogtatta a…

Reggel korán keltem, összepakoltam és a hegytető és vár közötti fa alatt hagyva a holmim lementem a Vár-forráshoz inni, mosdani. Hosszúnak tűnt az út lefele, de megérte, a víz hűs volt, és egy kedves üzenet is várt:  "Élni tudni és élni merni, néha járatlan úton menni, nem csak rohanni,…

Az én Cserkutam a sok szép táj után is meseszép volt. Van ennek a helynek egy különleges, semmihez sem fogható atmoszférája.  A hét első napjait a párommal és fogadott fiammal töltöttük hármasban, bepótolva az elmaradt családi nyaralást.  Aztán megérkeztek a barátaink is, akikkel 21-én nyári…

Reggel korán keltem, nagyon hideg, szeles volt az idő. Terveim szerint csak 10 körül indultam volna, hogy a Bableves csárdához nyitásra érjek. De nagyon fáztam, így útra keltem. Az ösvény kényelmesen ereszkedett le a hegyek között. Egy jobb kanyar után tisztásra értem, a kilátás pazar, hegyvonulatok…

Reggel korán keltem, de utána többször is visszaszundikáltam. Egyszer arra lettem figyelmes, hogy valaki a forrás felé tart. Kinéztem a sátorból. Egy ősz szakállas bácsika, nagy fehér műanyag szatyorral, akár egy hajléktalan. De a szakálla szépen ápolt, a kezében mívesen megmunkált bot. .…

Reggel igen szomorú időre keltem. Az ablakból néztem ahogy a pára, felhő és eső beborítja a tájat. Szállásadóm előző nap azt mondta, maradjak amíg jól esik. Ezt ki is használtam és csak akkor indultam el, amikor alábbhagyott az eső. Az út a faluból emelkedőn vezetett ki. Különös hangulatú vilt a…

Éjjel szakadt az eső, reggelre olyan pára lett, hogy az orromig sem láttam. Pakolás, indulás. Minden holmim nedves. Az út a gerincen vitt végug, ahol a fák, bokrok, aljnövényzet apró alagutat képetett előttem, mire átértem rajta megvolt a reggeli zuhany is. Kacarásztam, visongtam, úgy csiklandozott.…

Reggel kipihenten keltem a Hármashatáron. Összepakolram és könnyed léptekkel indultam útnak. Az előző napi hegynek fel, hegyről le úgy kiégette bennem a teljesítménykényszert, kiváncsi voltam ma mi vár. Az első kaptató után meglepve tapasztaltam, hogy nincs hegycsúcs, az út az oldalon visz el.…

A zajos éjszaka után reggel nyűgösen keltem. Esett az eső és azon morfondíroztam, hogyan lehet esőben a sátrat ősszeszedni. Egyáltalán el tudok-e indulni. Jó lett volna, mert már kijöttem volna a sátorból. 8 óra lehetett, amikor megelégeltem a várakozást és  eldöntöttem, lesz ami lesz elindulok.…

Délután érzékeny búcsút vettünk. Őt elvitte az egri busz, én meg elindultam kifelé Sirokról. A kivezető út 4 km aszfalt, tűző napsütés, eső előtti nyomasztó meleg. A hangulatom is hasonló volt, ahogy végiggondoltam hol tartok, mi van most bennem. A régi vasútállomás után nem sokkal jobbra fel vitt…