Nagyon korán keltem, pakoltam és már indultam is, hogy megelőzzem a hőségben való aszfalttúrát. A táj a felkelő nap fényében sejtelmes volt, ahohy a mező és a hegyek sziluettje köszött megszorult a pára.

Az úton sietve utólért a család, akikkal pár napja a káptalantóti büfében összefutottunk. Siettek, mert 9.30-ra belépőjük van a tapolcai barlangba. El is hagytak, de a szőlőkbe felvezető úton beértem őket, mert a lányok ott görkoriról szandálra váltottak. Végül a borháznál hagytak el újra, ahol leültem erggelizni.

Az út fel a Szt. György-hegyre izzasztó volt. Emelkedő, erősödő napsütés. Mintha seholországban lenne a túristaház a bélyegzővel. Az út egyszer csak lejteni kezdett, de a bélyegzőhely még sehol. Nem is tudom miért gondoltam, hogy a hegy tetején lesz. Aztán szembe jött egy, család és a nő jelentőségteljes mosollyal közölte mindjárt itt lesz. Mi?

És valóban ott volt a Bazaltorgonák hatalmad ég felé ágaskodó tornya. A látvány lenyűgöző volt, az út lefele életveszélyes. Azt se tudtam leérek-e épségben. Ponosabban időm se volt gondolkodni, csak lélegzetvisszafojtva és az erdő megtartó erejében bízva, majd hogy nem nadrágféken lavíroztam a meredek, pergő kavicsos, vagy épp sziklás lejtőn.

Végül csak lent voltam, és ott volt a ház is, meg a bélyegző is. Pihentem, szállást kerestem és azonnal találtam is Lesenceistvándon. Akkor még nem tudtam, hogy ez lesz az ami a napomon átvezet. Ugyanis a hegyről leérve egész napos aszfalttúra várt rám a rekkenő, árnyékmentes hőségben egész nap. 

Kilóméterek a Tapolcára vezető olvadt aszfalton, át a városon. A tó és a sétány oázis volt a napomban. Aztán a 77-es főút, majd a Lesencetomaji leágazás, végül a Lesenceistvándra tartó út. Csak az esti fürdés éltetett. Na meg a végkimerülés határán kullogva a lesencetomaji buszmegállóból utánnamkiáltó középkorú nő, aki azt mondta, hogy irigyel és nagyszerű amit csinálok, mert neki is nagy álma, hogy egyszer zsákot vesz és túrázni megy, csak sose szánta még rá magát.

Így értem végül el a falut. Bélyegeztem a kocsmában és ittam egy hideg üdítőt, hogy valami kis erőm legyen megkeresni a szállást. A ház több mint száz éves, csupa régiséggel berendezett kis égszerdoboz volt, csinos kis udvarral, gyümölcsössel, kiskerttel. A vendégház lakói is hamatosan befutottak. Fiatal pár, akikkel találkoztam is napközben. Estig beszélgettünk, aztán ment ki-ki a helyére

Nagyon hangulatos befejezés egy kimerítő nap után.

Falinda