5 órakkor a falu harangjára keltem, pár perc múlva elment az útun egy motor. Kinyitottam a sátrat és csodás látvány fogadott. Az éjjeli eső nyomán a völgybe beszorult pára úszott a hegyek felé. Fél órát gyönyörködtem a látványban, aztán a felkelő nap szivárványt festett az égre, ami beragyogtatta a reggelemet. 

A faluba érve reggelit vettem a faluszéli boltban, a lépcsőjén megreggeliztem, közben a boltossal váltottunk pár szót, aztán a kocsmában bélyegeztem, jól megnéztem a falon lévő vadászzsákmányokról készült fotókat és továbbáltam. 

A faluból kivezető út szántóföldek lankái között vitt. Egyszer csak felnéztem az égre és a látvány lenyűgözött. Gyönyörü hófehér, habos felhők tornyozódtak minden felé, a horizontor a környező hegyek szegélyezték. Olyan közelinek éreztem az eget, mintha meg tudnám érinteni. Örömömben és megilletődésemben énekelni kezdtem, szállt a hangom a végtelenbe.

A nap egyre melegebben tűzőtt, a levegő megtelt forró párával. Egyre nehezebben haladtam. Alig vártam, hogy beérjek Szandaváraljára. Úgy reménykwdtem, hogy itt találok meleg ételt, de még ember is alig volt, árnyék meg még kevesebb. Végül a buszmegállóban pihentem. Odajött egy bácsi, akivel keveset beszéltem, az útról és a falu fölötti forrásról mesélt, majd továbbálltunk mindketten.

A Mária-forrás a kalu közelében volt. Erdei templom. Lepakoltam, leültem egy fenti lócára. Én itt megfürdök. De mi van, ha jön valaki, vagy netán egy hívő, aki Isten templomának tekinti a helyet. Az jutott az eszembe, hogy a templomba lelki megtisztulásért mennek az emberek. A test a lélek temploma, igy miért ne tiszíthatnám le ezt a templomot. Kaptam időt és teret a megtisztulásra.

Az út sötét, vékony törzsű fák erdején vezetett keresztül. Én már megint a múltban jártam. Feidéződtek bennem azok az élmények, amikben olyan emberi összetalálkozásokban volt részem, amik nyomán csalódtam az emberekben. Az úton alig volt ilyen élényem, kedves emberek, figyelmes, emberi gesztusok.

Aztán egy bal kanyarnál túlmentem egy patak fölött. Jelzés sehol. Rossz úton járok? Elővettem a térképet és megnéztem. Rossz úton járok. De ez párhutamos a kékkel és később össze is ér. Úgy döntöttem ezen megyek tovább. Aztán jött a kétkedés hangja, de a bizonyosságé, hogy az út oda visz, ahova kell, minden kétségemet eloszlatta. És valóban, az út visszatért a kékre, és milyen jól jártam, hisz én száraz réten sétáltam, akék meg sáros, gazzal benőtt ösvényen vitt. Jó döntés , bizalom.

Becske előtt szembejött két lány, ők is sietős léptekkel haladtak esti sátorhelyet keresve. Elmondtuk egymásnak a tapasztalatainkat.

A falu utáni földek között sátraztam le. Hamar elaludtam. 

Falinda