Éjjel szakadt az eső, reggelre olyan pára lett, hogy az orromig sem láttam. Pakolás, indulás. Minden holmim nedves. Az út a gerincen vitt végug, ahol a fák, bokrok, aljnövényzet apró alagutat képetett előttem, mire átértem rajta megvolt a reggeli zuhany is. Kacarásztam, visongtam, úgy csiklandozott. A kilátás időnként jobbra a völgyre pazar volt. Aztán egy letarolt hegyoldal után, kellemes emelkedőn haladtam Galyatető felé.

Út közben vidáman beszélgető asszonyokkal találkoztam, akik gombát szedtek. Megmutogatták melyik milyem, és bátorítottak szedjek bátran.

A Vércverésen túl egy betonúton átkelve hatalmas sűrű bükkerdőn át emelkedtem a csúcs felé. Az erdő monumentális erejével elcsendesített. Peremén fenyves, ez adta azt a mély hangulatot. Az úton felfele a gondolataim az eddig megtett út és élmények körül kavarogtak. A föld aranysárgy színre váltott, az erdő pedig nyírfákkal tűzdelt sűrűvé lett.

Ezen az úton kaptattam Galyatetőre. A kilátónál bélyegeztem, és mentem tovább. Jó lett volna enni egy levest, de at út már elkerülte a házakat. Aztán megszólalt a harang és én elindultam, hogy megkeressem a fatornyos remplomot. Addig nem jutottam, mert a házak felé kanyarodva az első ami szembejött velem a Fogadó a Táncoló Kecskéhez. Betértem hát enni egy jót. Aki arra jár mindenkinek ajánlom. Az étel isteni, a dolgozók roppant kedvesek.

Gyalyatetőről kis emelkedő után óriásfenyőkkel tarkított fenyvesen mentem keresztűl. Ennek az erdőnek is különleges hangulata volt. Szép kivezető út a nagy hegyekből.

Ezután felsővezeték alatt vitt a kék jel, körös körül magasra nőtt fű, csalán, menta, vadvirágok. Mintha otthon járnék a mezőn. Erről eszembe jutott az otthon, a mi emberi világunk, az emberi viszonylataink. Majd négy hete járom az erdőt és a szarvaskői boltoskisasszonyt leszámítva csupa emberséggel, kedves szóval és figyelmességgel találkoztam. Vajon az életben nem annyira emberi emberekre hogyan reagálnék most? Az jött, hogy a békém akkor marad meg, ha bölcs rálátással, csendes szemlélődéssel tudom fogadni az ilyennemű megnyílvánulásokat.

Ezen töprengve értem el Mátraszentlászlőt, majd - Istvánt. A csárda előtt bélyegeztem és a lépcsőre ülve telefonáltam az Ágasvári túristaházhoz szállás reményében. Amit kaptam nem tettem a zsebembe. Egy férfi vette fel a telefont lekezelő, kioktató, fenyegetőző stílust megütve. Azt sem tudtam mit mondjak, hogy reagáljak mindarra, amit kaptam. Elszoktam ettől. Épp fél órája gondiltam erre. Tessék. Még nem tudom a módjár, higyan ne taposson földbe az emberi rosszindulat. Ültem ott a lépcsőn teljes kétségbeesésben, miért ez? Mit kezdjek vele? Most még a párom telefonos megnyugtatása sem hatott.

Gyorsan jött a gondolat után az élethelyzet. Végül vettem egy nagy levegőt és szállás után néztem a faluban. A rossz élményt az eddigi szálláskeresések legnagyobb aljándéka követte. A telefonszám, amit kiválasztottam egy igen kedves hölgyhöz tartozott, aki a sarkon túl,-ahol eddig ücsörögtem-két háznyira egy kétszintes pazar házhoz vezetett. 4000 ft-ért enyém a ház, 5 szoba, 3 mosdó, beépített konyha, terasz, udvar. Azért megmutatta a legkényelmesebb ágyat és közölte, hogy a sarokkádas fürdőzés kényeztetését ki ne hagyjam. Még ételt is hozott. A megmentő angyalom volt ezen a délutánon és megmentette az emberekbe vetett hitemet is. Ide írom, ha valaki Mátraszentistvánon jár és igaz emberségre vágyik az AAA vendégházat bátran keresheti. Ez a legkevesebb amit viszonzásul adhatok.

Úgy éreztem magam a majd négy napi mosdatlanság után a nagyadag meleg vízben ázva, mint királykisasszony a palotájában.

Falinda