Az éjjel nagyon rosszul aludtam. A hugom párja zárt ajtónál, ablaknál alszik. Hajnalban arra keltem, hogy megfulladok, kinyitottam az ajtót, hogy jöjjön be levegő, de már nem tudtam visszaaludni. Amikor mindenki felébredt reggeliztünk és megterveztük a napi túrát.

Visszamentünk Németbányára és a bélyegzőtől folytattuk az utat. Az utikönyv mára csalánt, sarat, árnyéktalan utakat ígért. Fel voltunk készülve mindenből a legrosszabbra. Ehhez képest az erdő megint finoman mutatott mindenből egy kicsit. A csalános nem lolt áthatolhatatlan embermagasságú rengeteg, mint eddig, a sáros völgyben mindig volt hova lépni, szép erdőn, patak fölött fahidakon vitt az út. Végül kiértünk a rét szélére. Itt pihenőt tartottunk és erőt gyűjtöttünk a tűző napon való gyaloglásra. Erre aztán nem került sor, mert az erdő szélén haladva árnyék volt a fejünk felett. Vigyáz a hugomra a természet, mintha ő is azt szeretné, hogy a hugom minden itt töltött pillanatot élvezettel éljen át.

Így értük el Városlődöt. Átmentünk egy pici alagúton, egy vasuti aluljárón, ezt követte egy rövidke gyaloglás a betonon, hőségben, árnyék nélkül, csak hogy tudja a hugom, ilyen is van. 

Hamar elértük a kocsmát, bélyegeztünk, az útkanyarulatban lévő két padon letelepedtünk és vártuk, hogy a hugom párja megérkezzem. 

Ezen a napon végre lementünk a Balatonhoz. Bementem a vízbe és úszkáltam estig. Élveztem a végtelen vizet. 

Este mindannyian kidőltünk. Előkészülve az éjszakai szaunára csak huzattal takaróztam, így jól aludtam. 

Falinda