A pihenő első két napját takarítással, térrendezéssel töltöttem. Valahogy az erdő természetes rendezettségét és sajátos tisztaságát szerettem volna bevarázsolni az otthonunkba. Most is eszembe jutott a gondolat, mennyi ember gyártotta tárggyal, kacattal vesszük körbe magunkat mi emberek. Mintha a biztonságra, az állandóságra, az önkifejezésre való vágyunk tárgyakba zárva próbálnánk birtokolni. Miközben valójában a világban és bennünk is állandó változás, fejlődés van jelen. S mi a sok-sok tárgyal körölvéve, körülbástyázva ezt a tényt igyekeznénk elfedni. De ilyenek a felöltött ruháink és szerepeink is. Ebben a térben lassan megkövülve, odaporosodva állandósulnak az emlékek, érzések, gondolatok, a  változó létbe betonozva, beledermesztve mindent.

A természet (és valódi emberi természetünk) másmilyem, másként működik. A természet természete a változás, megújulás, minőségek egymásba fordulása. Csak mi mai emberek akarunk mindent bebetonozni az örökkévalóságnak.

Ezért jó a kert, a kerti munka, a természetjárás, bármilyen természetben való tevékenykedés. Lecsendesít, tisztít,  megújít, közel hoz valódi természetünkhöz.

Miután szembesültem vele, hogy a változás és rendezettség igénye csak bennem van jelen ezért a tér körülöttünk pillanatok alatt visszarendeződik a régi megszokottba, abbahagytam a látványos rendezgetést. Azon töprengtem, vajon a három hónap alatt átélt tapasztalások mennyire stabil változást hoztak bennem és ez mennyire tud kihatni az elkövetkező életemre. Közel az utam vége és vele kezdődik az élet. Egyre többször jut az eszembe- vajon mi lesz?

Falinda