Reggel korán keltünk és a szokokásos teendők után már indultunk is. Hamarosan elértük a szentkúti forrást. A hely nagyon szép volt, békességet árasztott, a forrás vize pedig rendkívül finom. Feltöltekeztünk és indultunk tovább a Péliföldszentkereszten lévő bélyegzőhelyre. Itt letelepedtünk reggelizni, kávézni. A hely csendes, békés volt, kivéve azt a munkást, aki a reggeli kávéját a telefonja társaságában iszogatta és a kihangosított készülékből ömlő zajjal betöltött maga körül mindent. Kifejezetten rosszul esett ez a természetellenes zaj, itt a természet és a béke hónában. Végül elfogyott a kávé és a zajnak is vége lett, visszatért a csend. Megkaptuk a kávézóból a botot is és végül mi is továbbáltunk. 

Ez a nap is nagyon meleg, hétágra tűz a nap, még jó, hogy sokat megyünk erdőben. Emelkedők, lejtők váltakozásában érrük el Pusztamarótot. A nap valahogy ma ugyanarról szól. Itt is egy csomó munkás, az egyik autóból üvölt valami felismerhetetlen zene, az emberek ezt túlkiabálva beszélnek egymáshoz. Mi lepakoltunk a büfénél, kértünk kávét és még némi rágcsálnivalót, aztán elfeküdtünk a füvön. A zenebona itt is abbamaradt, a munkások is elszállingóztak és újra csend lett. Jó egy órát pihentünk, mielőtt tovább mentünk.

A következő útszakasz nagyon szép volt. Az út felfele vitt, de mit sem vettünk belőle észre, mert a Kis-Gerecsén végigvezető út vadregényes volt. A sziklák, út, erdő, hegy és vőlgy különös szépséggel összerakott elegye fogadja az erre járót. A gyönyörű tájban egy nagy sziklafalon Mária kegyhely. A kegyhely pihenöjében letelepedtünk és szívtuk magunkba a hely hangulatát. 

A hegytetőn bukkant elénk a Serédi-kastély. Bélyegeztünk és azun gondolkodtunk hol üssünk ma tanyát. Végül elmentünk a Bánya-hegyi erdészház melletti tisztásig és itt állítottuk fel a sátrunkat. Nyúzottak voltunk és kimerültek. 

Falinda