Éjjel a mókusok csúszdának használták a sátram, igy nem aludtam túl zavartalanul. Korán keltem és felmentem a kilátó tetejére napfelkeltét nézni. Aztán összepakoltam és elindultam Bakonybél felé. 

Az út első szakasza kellemes út lefelé egy szerpentinen. Aztán be az erdőbe, reggeli ébresztő, meredek lejtő köves csúszós. Ezután kellemesebbé vált, igy könnyed léptekkel haladtam. Szép erdőn át haladtam lefelé. Itt összekapcsolódott a zöld és kék jel, ez volt a barátok útja. A falu előtt újabb sziklás, csúszós ösvény, kapaszkodtam amibe csak tudtam. Miért ne? Minden lehetséges segítséget igénybe vehetek, hogy élvezetes legyen az utam. És ez az életre is igaz. Miért kellene mindíg mindennek izzadtságszagú küzdelemnek lennie, ha élvezhetjük is.

Így értem be a faluba, a Gerence fogadónál bélyegeztem, a pihenőben letelepedtem, elnyújtóztam a padon és vártam, hogy megérkezzen a hugom. Innen négy napig együtt megyünk könnyített menetfelszereléssel, esti Balatoni fürdőzésekkel. Ez az úton a nyaralás hetem:)

Nagyon megörültem, amikor a hugom bejelentette, hogy egy pár napot szeretne velem jönni. Ő nem az a menjünk ki a vadonba típusú ember, és most mégis ihletet kapott és velem jön. Nagyon örültem neki és reméltem, hogy mindabban a gyönyörűségben, amiben részem van ő is megmártózhat kicsit. 

Megérkezett a hugom a párjával. Átpakoltunk egynapos zsákba. Amikor a hátamra vettem majdnem orra estem. Mintha semmi se lenne rajtam. Kacagtam és arra gondoltam, néha vágyakozással néztem egy-egy kis zsákos tútistára, amikos nagyon nehéz volt az enyém. A héten én is kiszsákos leszek. Mindannyian izgatottan készülődtünk. Én szerettem volna, ha a hugom nagyon jól érzi magát és belekóstol az utamba, ő izgult, hogy bírni fogja-e, a párja meg féltette.

Végül útra keltünk. Mondtam a hugomnak, figyelje ő is a jeleket. A jelzés máris átvitt bennünket egy réten, egy fahídon a patak felett be az erdőbe. Az erdő mindenből mutatott egy kicsit. Kis csalános szakasz, kis emelkedő, kis lejtő. Mintha a hegy is óvna minket. Lassan mentünk, meg-megállva, mindent megfigyelve, észrevéve, megcsodálva. A hugom épp olyan szemmel látta a tájat, mint én. Közben csendesen beszélgettünk. Rég nem találkoztunk, volt témánk bőven. Így közeledtünk Németbánya felé egy kényelmes, kavicsos úton.

A hugom úgy belejött a jelfigyelésbe, hogy a falu előtt ő vette észre a bélyegző jelet. Megálltunk, bélyegeztünk. Az út csak érintette a falut, de mi besétáltunk, egy padra leültünk, ledobtuk a cipőnket és vártuk, hogy a hugom párja értünk jöjjön. Ez volt az első nap. A hugom ízelítőt kapott a túrázásból, kellemesen elfáradt és tele volt az erdő adta élményekkel.

Elmentünk a szállásra és pihentünk. 

Falinda