Éjjel jól aludtam, a konfortérzetemet egyetlen apróság zavarta, a mosdatlanság, mert este víztakarékosság miatt elmaradt a palackzuhany. Már rutinosan pakoltam és 6-kor menetre készen álltam. A füzetembe lejegyeztem még a hugom előző esti ötleteit a listámhoz. Van itt miből válogatni :)

Ahogy elindultam és letértem a vasúti híd után balra, szédülni kezdtem. Megálltam, kicsit vártam, aztán elindultam. A közérzetem egyre rosszabb lett, gyengültem. Az utak jobbra, balra tértek, főként erdei, vadászati utak, sok lessel. Egy rövid szakaszon kerítés mellett derékig érő gaz harmata áztatott, vagy erdő széli nap sütött, de a délelőtt nagy részét árnyat adó erdőben járhattam, amiért igen hálás voltam. Egy vadászlesre telepedtem enni. Éhes nem voltam, csak émelyegtem, de evés után se lett jobb. Akkor már a fejem is kezdett kótyagos lenni. Miután igyekeztem sokat inni izzadtam is csak épp hidegen. 

Találtam az erdőben egy pihenőhelyet. Lepakoltam és elnyúltam a padon. Jó széles volt, itt még éjszakázni is lehetne egyszál hálózsákban. Jó darabig pihentem itt. Sok erőm nem volt továbbmenni, de még csak 10 óra volt, így mégis elindultam.

Egy napos erdőszél következett. Nem megyek ott! - született meg bennem az elhatározás. Néztem a lehetőségeimet. Láttam, hogy az úttól néhány méterre az erdőben el tudok menni, sőt onnan még a jelzéseket is látom. Így történt, hogy saját ösvényt vágtam a fák között. Jó döntés volt, mert a figyelmem a léptekre, a fákra koncentrálódott, jobban haladtam a változatos környezetben és mindettől feléledtem.

Az út keresztútba torkollott, ahol jobbra vitt a jelzés. Egy farakás mellett pihentem, erőt gyüjtve az előttem álló hosszú napos útszakaszra. A közérzetem csak nem volt a régi. Ekkor kezdtem azt érezni, hogy mindez a tegnapi tűző napos aszfalttúrám hozadéka. Az agyalás+hőguta+napszúrás. A figyelmem a jövőn volt egész nap, észre sem vettem a hőséget, a napot. Nem voltam jelenben. Ennyi.

Az út a Szajki-tavak mellé kanyarodott. A bélyegző az erdészháznál. Szemben kemping. Kaptam a lehetőségen és bár még csak 2 óra volt bevettem magam a kempingbe. Sátrat állítottam, fürödtem és hűsöltem. Hamar lefeküdtem aludni.

Ma az erdő nagyon vigyázott rám, kaptam hűs, árnyas erdei utakat, alternatív lehetőséget másik utat választani és korai pihenőhelyet, hogy rendbe tudjak jönni. Csak észre kellett vennem és élni a lehetőséggel. Megtettem, hálás vagyok az erdőnek az ajándékért és magamnak, hogy éltem vele. 

Falinda