Reggel sokáig aludtunk, mire összepakoltunk, elköszöntünk túratársunktól és elindultunk, fél kilenc lett. Az út egy kezdeti erdős rész után nyílegíenes fasorok között vitt Tömörd felé. A hőségben gyalogolva összegzést tartottam, hogy minél szélesebb látószögű megértésre tegyek szert az eddigi felismerések alapján. Áldozati szerep, változás igénye, cselekvés, rálátás az idejét múltra, tisztulás, új nézőpontok, megtapasztalások. Válozás, cselekvés, az értékek megbecsülése, jelenlét, a boldogítő pillanatok átélése, bizalom a változásban, a lépésekben, az útban...

Ahogy figyeltem befele azt éreztem, valamilyen oknál fogva mégsem enyhül bennem a feszültség, a mi lesz ezután kérdése újra és újra felbukkan és nyugtalanságot idéz bennem elő. Valamit még nem látok, nem értek, mintha a kép nem tudna összeállni, mert vagy hiányzik még darabka, vagy rosszul van egymás mellé párosítva. Hagytam hát időt, és inkább a körülölelő tájra összpontosítottam.

Igy értünk be Tömörde. Az első pillanatban beleszerettem ebbe a faluba. Olyan finom, kedves, rendezett és békességet árasztó volt. A kútnál vizet vettünk, egy nénitől a bolt után érdeklődtünk, ami nincs nyitva, de itt jön egy kenyérfélét áruló kocsi, amiről lehet élelmet venni. Így helyi szokás szerint egy kenyeres autótól vettünk pékárut és a templom tövében lévő pihenő és bélyegzőhelyen lerakodtunk, hogy együnk és pihenjünk. Nem sokára szemből érkezett egy túrázó pár, ők is mellénk telepedtek, kicseréltük a tapasztalatainkat, beszélgettünk az erdőről, túrázásró. Ők elmentek, mi még maradtunk, ráértünk, már sehová sem sietek, már csak az itt és most van. Kis idő elteltével érkezett egy motoros, aki szintén a pihenőhöz jött bélyegezni. Vele is tapasztalatokat cseréltünk, majd ő is továbbállt. Érdekes találkozások, különböző indíttatású úton járók egy helyen egy időben. Kaptunk és adtunk néhány hasznos infót, az egyik, hogy a falutól nem messze lesz egy tiszta vizű forrás.

Végül mi is elindultunk és a déli hőségben alig vártuk, hogy ahhoz a bizonyos forráshoz érjünk. Végül meg is találtuk, ami épp olyan figyelemmel ápolt és rendezett volt, mint a falu. Ez volt a Gradics-forrás, bőségesen csordogáló, kristálytiszta, hűs forrásvízzel, pihenőhellyel. Rávettem a páromat, hogy fürödjünk meg. Eddig az úton akárhány napközbeni fürdőzést tartottam az erdő megadta, hogy zavartalanul tehessem. Megfürödtünk, megszárítkoztunk átöltöztünk, összepakoltunk, felfrisülve, megtisztulva ücsörögtünk még egy kicsit, amikor szemből megérkezett két túrázó. Minden megadatik :)

Az út szép erdei ösvényen, aztán derékszögben letérő erdészeti magánutakon vezetett tovább. Ahogy közeledett az este úgy nézegettük a sátorhelynek való helyet. A főutat átszelve, még mindig nem találtunk megfelelőt. Megnéztük a térképet, ami nem messze letérve a kékről egy forrást jelzett, úgy beszéltük meg, ha a leágazásig nem találunk semmit, oda letérünk.

Igy történt, hogy végül letértünk a Mária útra sátorhely reményében. Mentünk, csak mentünk, de a forrás csak nem volt sehol. Aztán sötét fenyőerdő következett, meredek lejtővel. Ha ezen lemegyünk, holnap vissza is kell jönni. Nem tudom miért, de úgy éreztem jó lesz. Mentünk tovább, a párom rám hagyatkozott és követett. Így értük el az erdő mélyén megbújó Őz-forrást, ahol kiépített pihenő és esőbeálló várt ránk. Pazar szállás. Mosakodtunk, sátrat állítottunk, vacsoráztunk. Kényelmes, hangulatos helyen hajthattuk nyugovóra a fejünk.

Falinda