Nem aludtam valami mélyen éjjel, ugyanis a sátor lefele és befele is lejtett, én meg állandóan azzal küzdöttem, hogy csúszok az ajtóba. Aztán az eső is nekiindult. 4 körül felkeltem, összepakoltam a sátorban és vártam, hogy elindzlhassak, de az eső eg, re erőteljesebben szakadt. Mellettemba patak is megáradt, és vízesésként zúdult lefelé. 

Végül enyhült az idó és el tudtam indulni. Alig 10 perc séta után Szendehelyen találtam magam. A boltban reggelit vettem és megkértem a boltost, míg vásárolok és eszek töltene e a telefonomon. Nagyon kedves volt a hölgy és szívesen segített. Én meg leültem a bolt lépcsőjére enni. 

Furán néztek rám a helyiek, de a mosolygós üdvötlésemet egy bácsi kivételével mindenki mosollyal fogadta. Volt, aki még szóba is elegyedett velem. Amikor végeztem visszamenetm a telefonért. A boltos azt mondta, ha ráérek nyugodtan maradhatok még, had töltsön. Ráértem, hisz ma alig kell 10 km-t mennem. Visszamentem a bolt elé és bűvőlni kezdtem az eget. Egész héten áztam, jó volna ma egy kis napsütés.

Mire elindultam már ragyogott a nap. Felkaptattam a falu vége felé. Itt játszótér, pihenó és esőbeálló fogadott. Letanyáztam, kiteregettem a zsákomból mindent a napra száradni és élveztem a szabadságot.

11 után indultam csak tovább. Kevés erdei hegy völgy után széles kocsiút vitt Magyarkút felé. Kényelmes séta. Eg, szer szembe jött velem egy szekér, gyerekek beöltözve korabeli ruhába. A nógrádi vár ostromára indultak. Micsoda ötlet! Nagyon tetszett. A kisérő büszke is volt, jogosan.

Elértem azAranyos-kutat itt is lepihentem, vizet merítettem, majd rovább álltam. Az ösvény vetért az útról, bevitt a patak mellé, aztán vissza is vitt az útra. Megérte a letérőt, mert a patakpartnak különös hangulata volt. Aztán elértem a nagy fát, amin ott voltak a jelzések, az út jobbra tért át a patakon. A megáradt patakon művészet volt átkelni. Aztán meredek kaptató, tiszta sár. Csúsztam, másztam, még a falevelekbe is kapaszkodtam. Fent jel jobbra, de út kettő is, melyiken menjek. A bal oldalit választottam. Sártenger. Jelnem volt, de nem akartam visszamenni. Úgy éreztem az belekanyarodik majd a másikba. Mire kiértem a tisztásra nyakig sár lettem, kék út meg sehol. Elővettem a térképet, akkor szembesültem vele, hogy kihagytam a magyarkúti bélyegzőt. Rettentő dühös lettem magamra, de hamar lecsendesedtem, mert, ha nem erre jövök ki tudja mikor kapcsolok, hogy nem bélyegeztem.

Sártengeren vissza, kaptatón le, gatyafékkel, a patakin kereszem egy keskenyebb részt, amit átugrottam, bélyegző és újra neki az útnak. A testem emlékezett minden kőre, csúszós lépésre, ágra. Pillanatok alatt felértem az elágazáshoz. Aztán a másik út. Hegymenet, egyenes szakasz, hegymenet váltogatta egymást. Aztán az úton előttem átvonult egy süldő vaddisznó. Énekeltem neki, hogy észrevegyen, csak amikor közel értem akkor ment a sűrűbe.

Egy kaptató tetején fiatal somogyi párral találkoztam, hosszan elbeszélgettünk, majd mentünk tovább. 

Hamarosan elértem aznapi célállomásomat a Lokó-pihenőt. Újra hegytetőn éjszakázom, gyönyörű kilátásra néző panorámában.

Falinda