Reggel a Vadász vendégháztól indultunk. Előző este a pultos hölgy nagyon kedvesen felajánlotta, igaz ők csak 9-kor nyitnak, de ha hamarabb megyünk a hátsó bejáratnál ad nekünk reggeli kávét. A kéktúra emlékműnél és a 0 km kőnél készítettünk néhány fotót, majd útra keltünk.
Az erdő szája olyan volt mint egy barlang nyílása, ahogy beléptünk, máris a mély erdő közepén találtuk magunkat, egyből befogadott minket.
Amit magammal hoztam ide, az két egyébként nagyon kedves barátnőm indulás előtt elhangzott kéretlen jótanácsa. Mondataik dübörögten a fejemben. Közben azon tűnődtem, az ilyen jótanácsokból mennyi szól nekem és mennyi szól a közlőről. Van, hogy magam is felveszem ezt a megmondó szerepet, de megkérdőjelezhető ez a fajta megnyílvánulás, hisz csak azt közöljük általa a másiknak, hogy többek vagyunk (vagy ezt szeretnénk elhitetni). Miközben ezeket gondoltam végig a táj is megváltozott, alacsony bozótoson kellett keresztül evickélnünk.
A figyelmem hamarosan a környezet felé fordult. A bozót egy tisztásra nyílott, aminek a szélén egy hatalmas öreg fa állt. Úgy éreztem oda kell mennem. Megérintettem a fa detekát, ahogy álltam ott koronája úgy hajlott körém a földig, mint Boldogasszony palástja. Megérkeztem.
Az út a Bodó-rét felé vezetett, ahol pecsételtünk és megpihentünk kicsit. Ez után következett a Nagy- Milicre felvezető kaptató. A hegymenetben a szívverés felgyorsul, a test az izzadtsággal elkezd méregteleníteni. Úgy éreztem életre kel a testem. A hegytetőn lepihentünk, megebédeltünk, majd elindultunk a Károlyi-kilátóhoz, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a tájra.
A következő szakasz lábat próbáló ereszkedő volt igen meredelen. Azt figyeltem, amíg fékezek, addig nagy erőfeszítéseket kell tennem, amint ellazítom a lépteim és hagyom kicsit, hogy a Föld anya gravitációja levigyen, úgy suhanok lefelé, akár a szellő. Bizalom gyakorlat, bízni a testemben, a lábamban, a léptemben, az erdőben.
A hegy alján ott várt minket a Vár-forrás friss vizével. Újra megpihentünk, majd felsétáltunk a Füzéri Várhoz, aztán Füzéren túl a patak túl partján, egy rét szélén ütöttünk tanyát.
Falinda
