Éjjel a Nagy-szénásról pazar kilárltás tárult elénk. A környető falvak úgy csillogtak a völgyekben, mintha gyémánttal szórták volna teli. Ültünk a csendes éjszakában és gyönyörködtünk a látványban.

Az éjjel eső is esett, de mire felébredtünk, már tiszta volt az ég. Korán keltünk és indultunk is. Mire elindultunk, a hegy is megtelt élettel, népszerű ez a hely a reggeli kocogók, kutyasétáltatók körében. Megértem, ha itt laknék én is erre jönnék reggelente. Jó kezdet egy naphoz. 

Az éjjeli esőnek köszönhetően párás volt a levegő és vizes az aljnövényzet, de mindez mellékes volt, mert az erdő szép volt, együtt voltunk. 

Piliscsabán reggelit vettünk, a parkban letelepedtünk egy padra, ettünk, pihentünk, beszélgettünk. Aztán a vasútállomáson túl megtaláltuk a bélyegzőt és pecsételés után tovább mentünk Piliscsév felé.

A ritmusunk különböző. A párom egyenletes ritmusban halad hegyre fel, hegyről le. Én felfele cammogok, meg-megállok, levegő után kapkodok, lefele viszont szaladik. Azt figyeltem hogyan igazodunk össze. A párom nagyon figyel, bevár, sokszor megáll a kaptatókon, én meg a lejtőkön várok, míg eltávolodik aztán leszaladok. Így mindketten tudunk a saját ütemünkben menni, miközben a másikat tiszteletben tartjuk.

Piliscsévre érve újra megálltunk pihenni. A levegő egyre melegebb, nyomasztóbb lett. Az indulás után nem sokkal le is szakadt az ég, esni kezdett az eső, átmeneti enyhülést hozva. Széles, homokos gazdasági úton haladtunk felfelé. Mire kiértünk a tisztásra újra hétágra sütött a nap és visszatért a vakmeleg is. Egyetlen tölgyfa adott csak árnyékot, ami alá leültünk sziesztázni, szárítkozni. Jött szembe két fiú. Jó kedvű fiatalok. Megálltak és beszélgetni kezdtünk. Ők napi 30-40 km-t mennek az útba eső erőhelyekre be-be térve. Vidáman, lazán, szabadon:)

A párom megfigyelése szerint a beszélgetésünkben vilt egy mi betteg, ti bezzeg kitöbbrétés, összehasonlítási szándék. Magamba néztem, hogy megfigyeljem valóban volt-e bennem ilyen indíték. Nem volt, egyszerüen csak az élményközlést éreztem, minden hátsó mellékhang mentesen. Azért elgondilkodram ezen. Mindazok ellenére, hogy mellékszándék nélküli egy megnyilvánulásom, másikban mégis kelrhet ilyen érzéseket?!

Klastrompuszta volt a következő állomásunk. Itt pálos kolostorrom, pihenőhely, kút és bélyegzőhely fogadott. Pihenő után eldöntöttük, már nem megyünk sokat, keresünk sátorhelyet és lepihenünk.

A település szélén volt egy nagy tisztás, de nagy volt a jövés menés, így tovább mentünk. 

2 km meredek kaptató után kiértünk a kesztölci szőlőhegyek fölött futó ösvényre. A sziklás hegyoldal alatti rétre ütöttünk sátrat és újra mesés kilátásban térhettünk nyugovóra.

Falinda