Reggel sokáig lustálkodtunk, aztán megnéztük a csepkőbarlangot. Mindig felemelő érzés a hegyek barlangjaiba lemenni, olyan, mintha Földanya titkos belső világát érintenénk. A levegő tiszta, a látvány lenyűgöző, az egész élmény megható volt.

Kora délután elintegettem a páromat és a barátnőmet, ahogy elvitte őket a busz, ottmaradtam egyszál magam. 

Közeledett a vihar, szapora léptekkel visszasiettem Agtelekre, és az egyik vendéglátóegység sátra alatt vártam ki az eső enyhülését. Egy ideig hallgattam a velem szemben ülő, sörözgető három férfi felszínes beszélgetését, azon tűnődtem,  milyen életük lehet. Nagyon hálás voltam azért, hogy a mellém rendelt férfi, a a párom mély érzésű, intelligens, figyelmes ember. Aztán beszédbe elegyedtem a pultossal, elmesélte, hogy tavaly novemberében járt arra egy fiú, aki szintén egyszerre ment végig a kék túrán, Hollóháza felé tartva, igaz akkor nem volt ilyen jó idő, hidegek voltak az éjszakák.

Búcsút intve a pultosnak és Agteleleknek elindultam Zádorfalva felé. Furcsa volt egyedül menni. Első héten a párommal közös felelősségvállalással mentünk, a második héten a barátnőmért vállalt felelősséggel, most egyedül magamért vállalok felelősséget. Az futott át rajtam, hogy ezt az életben is így kellene.

A Magyar- Szlovák határhoz érve az úr balra fordolt és a határkövek mentén vitt az úton. Ahogy a határon gyalogoltam azt éreztem, saját határaimon megyek át.

Az út erdős, dombos vidéken vitt, az esőnek köszönhetően minden csupa víz és sár volt, kis idő után én is. Sok útelágazás, furán kirakott jelzések között haladtam. Olyan érzésem volt, mintha az útvonalat egykor kijelölő unatkozott volna és jobbra balra kerülgettetne.

Úgy 10 km megtétele után sátorhelyet kerestem, végül az erdőt elhagyva egy dimbes-dombos rét szélén telepedtem le. Szép hely. Épp az esti mosakodáshoz kezdtem, amikor hívott az egyik barátnőm, aki élő tudósításban hallhatta találkozásomat egy vadkannal. Szerencsés módon észrevett a jószág, jól megnézett magának, majd úgy döntött más irányt választ magának és elsietett a bokrok felé.

Falinda