Reggel mindketten nyűgösen keltünk. A belső folyamatainkat két napja igazítgatjuk egymáshoz. Mindketten nehezen emészthető csomagot húztunk elő. Ma reggelre, mintha a testünk is ennek a nyűgébe ért volna.

Nehezünkre esett a pakolás, az elindulás, a gyaloglás. Fáradékonyak voltunk és nyűgösek. Az erdő szép volt, de a fizikai szenvedéstől nem sokat fogtunk fel belőle. Örültünk neki, hogy ma estétől van a pihenőnapunk, de az eddigi terveinkhez képest jócskán le vagyunk maradva és esély sincs rá hogy elérjük a hét elején előirányzott célunkat. Újratervezésre volt szükség. 

Sokat megálltunk pihenni. A Pörös-hegy szikláin ücsörögtünk, a Fekete-kő közelében elborogatott fahasábokon elnyújtózva pihentettük a hátunk, az erdőszéli fűben elhevertünk.

Itt egy érdekes élmény ért. A kaszáló túlsó végén az erdőből előbukkanó túrázók tanácstalanul téblábolva közeledtek felénk. A jelzés nem lehet túl egyértelmű. Jó helyre ültünk, így támpontot adva a közeledőknek. Végül mi is elindultunk és számunkra is segítség volt, hogy honnan bukkantak elő a szembe jövők. Mikor az erdőbe értünk épp jött szembe 3 fiatal srác. Az első előrébb járt és a rétre érve ő is téblábolt, merre is tovább. Mondtam neki merre van az irány. Miután a társai utólérték közölte, hogy ez az a szakasz, amit lecsalnak a túrázók. A párommal összenéztünk és csendben továbbmentünk. Magamban meg végiggondoltam mi volt ez. Az egyik, hogy nem kell kéretlenül jó tanácsot osztogatni, még ha jót teszünk vele akkor sem. A másik meg, hogy az amit kimondok a számon, vagy cselekszem az én felelősségem. Az, hogy mit kelt valaki másban az meg az ő felelősséget.

A páromban közben megszületett a heti túránk befejezésének forgatókönyve. Elsétáltunk a Koldusszállás Vadászlakig, ami igen szép, rendezett, tipp-topp kis hely. Lepakoltunk, leheveredtünk a fűbe pihenni. Itt készült életem első és remélem utolsó közös portréja 2 vaddisznóval :)

A túrát a hétre itt fejeztük be. A kimerültségünk fügvényében hosszú hétvégi pihenő következik. 

Falinda